Vissza a főoldalra. © Makláry Zoltán 2019. Telefon: 30-4088109 e-mail: maklaryz11@t-online.hu
20. Nikon F6
Nikon F6 A 2004-es év végén a Nikon a fotóstársadalom nem kis meglepetésére kifejlesztette legújabb professzionális filmes kameráját, a Nikon F6-t. A digitális fényképezés ekkorra már fotográfia számottevő részét elfoglalta, ezért a fotósok nagy része nem várta új, professzionális filmes fényképezőgép megjelenését. Szerencsére a Nikon másképpen gondolta, és megjelent a csúcsminőségű F6-os fényképezőgépe, amely valószínűleg véglegesen a világ legjobb kisfilmes fényképezőgépe marad. Az F6-os megjelenését én több okból is nagy örömmel fogadtam. Az új gép legfontosabb üzenete, hogy a film nem szűnik meg, megmarad a helye a fotográfiában. Akik tehát továbbra is szeretnének filmre dolgozni, nem kell aggódniuk, mert a filmes minőség továbbra is elérhető marad.
Az F6 először is az elődeinél kisebb méretével tűnik ki, ugyanis nem tartalmazza a nagyméretű akkupakkot, amellyel az F5-ös még össze volt nőve. Én például az F3 után a méretek miatt nem gondoltam profi Nikon váz vásárlására, inkább az F100 mellett döntöttem. Végül is egy kisfilmes gép ne legyen akkora, mint egy 6×7-es Pentax, mert az mégiscsak egy rollfilmes gép. A sportfotósok persze nem örültek a méretcsökkentésnek, mert az ő 300-600mm-es ágyúcsöveikhez jól illeszkedtek az előző profi Nikon gépek is.
A Nikon most végre azokra a fotósokra is gondolt, akik a kisfilmhez kisebb, de mégis professzionális fényképezőgépet szeretnének. A műszaki adatokat tekintve az új gép azt hozta amit vártam, az eddigi profi Nikon gépek tudását egy picit tovább csiszolva. Hatalmas ugrást nem nem vártam, mert tudni kell, hogy a filmes fotográfia a nyolcvanas évek végétől szinte minden gyakorlati igénynek megfelelt, ami technikailag teljesíthető és szükséges. Az F6-ra valószínűleg azok vetnek szemet, akik az F100, F4, F5 gépek közül valamelyiket már ismerik, ezért inkább az eltéréseket mutatom be. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Nikon F5, F100 gépei is nagyon jók voltak, az F6-os pedig ezeket is felülmúlva tökéletes lett. Az F6-os autófókuszát továbbfejlesztették, és nagyon jónak mondható. Új tulajdonság a csendes üzemmód, amely a színházi fotósoknak okozhat örömöt. A beépített dátumozó számos adatot tud bevilágítani a képkockára, vagy a filmkockák közé, vagy akár a nulladik kockára. A kereső a technikai adatok szerint ugyanolyan jó, mint az elődöknél, de a gyakorlati tapasztalataim alapján én remekműnek nevezném. Nemcsak a keresőkép tiszta, világos, briliáns, hanem a kép mellett látható adatok áttekintése is abszolút kényelmes, még a szemüveges fotósok számára is. Ha valaki az alapobjektívet alkalmazva betekint az F6-ba, majd azonos látószögű objektívet használva belenéz egy ekkortájt szokásos APS-C digitális gép keresőjébe, akkor az eredmény a digitális géppel fényképezők számára lehangoló lesz. Az F6-os pompás keresőjéhez képest az APS-C méretű digitális gépek keresője egy romhalmaz. A gép fénymérési rendszere, kijelzése, tökéletes. Korszerűsödött a TTL vakuzás is , de szerintem ebből a szempontból már az előző típusok is teljesen megfeleltek. Érdekes megoldás, hogy a film motorral vagy manuálisan is visszatekercselhető. A gép legkellemesebb meglepetése a méretén kívül, hogy a Nikon szakított azzal a rossz hagyománnyal, hogy a modern autófókuszos elektronikus kamerái csak korlátozottan működtek együtt a régi AIS objektívekkel. Az indok eddig az volt, hogy mivel a régebbi optikákon nincs elektromos csatlakozás, a fényképezőgépnek nincs információja a csatlakoztatott objektívről, ezért például nem jelezhető ki a digitális gép kijelzőjén az objektíven manuálisan beállított rekeszérték. Most az F6 fényképezőgépen tíz régebbi manuális objektív adata beprogramozható, így már ezek az obkjektívek is gond nélkül használhatóak. A Nikon manuális objektívjei között számos kimagasló darab van, mint például a 2.8/28, 1.4/85, és a könnyű és finom 3.5/400-as, amely ma már az új ár töredékéért beszerezhető.
A Nikon nyolcvan darabos objektív sorozatát nincs szerencsém hiánytalanul ismerni, de biztosan van közte a felsoroltakon kívül is számos remek darab. Ha valaki szereti a manuális élesreállítású objektíveket, 2006 tól a Zeiss gyár is kínál néhány Nikon AIS csatlakozású különleges objektívet. Az F6-hoz természetesen a mai autófókuszos Nikon objektívek közül is szabadon választhatunk.
Az F6 energiaellátása CR 123-as lítium elemekkel működik, részben ez tette lehetővé a kisebb méretek elérését. Számomra az olcsóbb AA ceruzaelemek illetve akkumulátorok használatának megtartása szimpatikusabb lett volna. A Nikon leírásában nem szerepel a Delkin RCR 123A Li-ion akkumulátorok alkalmazhatósága, így ezt mindenki csak a saját kockázatára használhatja. Szerencsére ez nékem eddig nem okozott gondot, bár az akku kimerülése nagyon hirtelen történik. Tartalék elemek készenlétben tartása feltétlenül szükséges. No és mi rosszat lehet mondani az F6-ra? Nem sokat lehet találni. Van aki nem szereti, hogy a prizma nem cserélhető, de én megbékéltem vele, így kevésbé megy bele a por. Engem zavar, hogy a tükörfelcsapás elektronikus megoldású, vagyis az expozíció után a tükör automatikusan visszatér eredeti helyzetébe. Sorozatmunkánál ez növeli a gyorsaságot, de nem teszi lehetővé, hogy egyéni megoldásokat alkalmazzunk, pl. hogy egy 12mm-es Voightlander objektívet csatlakoztassunk, mert ezt már olyan közel kell tenni a filmsíkhoz, hogy beleütközne a mozgó tükörbe. A Contax RTS III hátlapját, amely az expozíció pillanatában vákuummal tartja síkban a filmet, még az F6-nál is el tudtam volna képzelni. Mindent összevetve az F6-os egy csodálatos fényképezőgép, amely használata ellen csak az szól, hogy néhány évtized múlva bizonyára műtárggyá fog válni, ezért lehet hogy új állapotban érdemes megőrizni?