Vissza a főoldalra. © Makláry Zoltán 2019. Telefon: 30-4088109 e-mail: maklaryz11@t-online.hu
17. Fejezet: Vakuk és akkuk használata
A fotográfusok sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy az adott fénynél a kívánt felvétel nem, vagy csak nem megfelelő minőségben készíthető el. Ilyenkor a fotósnak valamilyen plusz világítást kell alkalmaznia. A gyakorlatban ez lámpafény, vagy vakufény lehet. Az izzólámpákkal történő műfény világítás szinte csak stúdióban lehetséges és leginkább tárgyfotózáshoz alkalmazható. A műfényvilágítást szinte minden fotós kipróbálja, mert olcsó eszközökkel is megvalósítható, és a világítás hatása közvetlenül megfigyelhető. A lámpafény fontos eszköze annak, hogy megtanuljunk világítani, megismerjük a fényformáló eszközök hatását, és később amikor már vakukkal világítunk, vakon is tudjuk a fények jellegét változtatni. A műfényvilágítás legfőbb hátránya az, hogy a nagy teljesítményigénye ellenére a leadott fényteljesítménye kicsi, és ezért leginkább csak mozdulatlan tárgyak fényképezésére használható. A mai Ledes világítóeszközök hatásfoka már sokkal jobb, akár tízszer is jobb, de a színhelyességük erősen kétséges és nehezen ellenőrizhető. A műfényvilágítással szemben a vakufénynek két fő előnye van. A villanófény nagyon rövid idő alatt is elegendő fényt ad le a fotózáshoz így a berázás veszély nélkül dolgozhatunk. Másrészt a vakufény színe, vagyis a színhőmérséklete nagyon hasonló a napfényhez, ezért a vakukat gond nélkül használhatjuk a természetes fény kiegészítésére. A vakuk további előnye az is, hogy a fényképezőgéphez ajánlott rendszervakuk kicsik, és néhány ceruza elemmel bárhol használhatóak. A vakuk fényteljesítménye könnyen szabályozható, és a rendszervakuk fényteljesítményét a fényképezőgép közvetlenül képes vezérelni. A vakukészülék kezdetben, úgy1960 táján meglehetősen behemót, táska méretű jószág volt, viszont a kezelése sem volt túlságosan bonyolult, mivel ez az ős vaku csak arra volt képes, hogy egyet villant és kész. A fotósnak csupán azt kellett biztosítania, hogy ez a villanás akkor történjen, amikor a redőnyzár éppen nyitva van.
Ezt biztosította a PC szinkroncsatlakozó, amely mindmáig változatlan formában megmaradt.
A vaku működésének alapja, hogy van benne egy energiatároló kondenzátor, amelyet néhány másodperc alatt 350 Volt feszültségre feltölt az elektronika, majd a villanás pillanatában a kondenzátorban tárolt energia a villanócsövön keresztül kisül, eközben pedig fény és hő keletkezik. A nagyfeszültségű működésből következik, hogy a vakuk szétszedése hozzá nem értők számára tilos és veszélyes. Az esetleges leejtés, törés esetén is gondoljunk arra, hogy a kondenzátorban akár még a kikapcsolás után két nappal is számottevő feszültség maradhat. Hasonló okokból a vakut óvni kell a vízbeeséstől és a megázástól is. A vaku működési elvéből következik, hogy a fényképezőgép redőnyzárjának teljesen nyitva kell lennie a villanás pillanatában. A vaku villanáshoz az indító szinkronjelet a fényképezőgépnek kell adnia. Mivel vaku villanásakor a zár már teljesen nyitva van, a zársebesség változtatásával a vakufény expozíciós hatása nem befolyásolható. Tudjuk, hogy adott fény pl. napfény esetén az expozíciót a napfény, zársebesség, rekesznyílás és az érzékenység együttes értéke határozza meg. A vakuzáskor ebből a négyesből a zársebesség kiesik, ezért az expozíciót a vakufény erősségével, az érzékenységgel, és a rekesznyílással irányíthatjuk. A zársebesség azonban a látszat ellenére sem lehet tetszőleges, mert a nagyon rövid, 1/250 másodpercnél rövidebb záridők esetén a redőnyzár már nem nyílik ki a teljesen az érzékelő előtt, hanem csak egy keskeny nyitott rés szalad végig a szenzor előtt. Az alkalmazható legnagyobb zársebességet vaku szinkron zársebességnek nevezzük. A vakus fotózáshoz a szinkron zársebesség, vagy az ennél hosszabb expozíciós idők alkalmazhatóak. A szinkronidő géptípustól függ, értéke általában 1/250 - 1/125 sec. Új fényképezőgép választáskor figyeljünk arra, hogy a szinkronidő 1/250s legyen. Nagyon fontos ennek az értéknek a megléte, mert ha szabadban kézből vakuzunk, akkor az adott fény is része az expozíciónak, és az 1/250s értéknél hosszabb záridőknél már könnyen berázás léphet fel. A nagysebességű HSS vakuzás más fogalom, más célra használható, ne keverjük a szinkronidővel. Ha az alkalmazott zársebesség elég hosszú ahhoz, hogy az adott fény is számottevő részét adja az expozíciónak, akkor kevert világítás alakul ki. Ennek többféle következménye is lehet, például a lámpafény melegebb színhatást kölcsönözhet a képnek. Arra is gondolni kell, hogy bár a vaku villanás rövidsége miatt a vakus világításnál általában nem fenyeget a berázás veszélye, az adott fény által létrehozott expozíció összetevőt már be lehet rázni.
A MANUÁLIS (M) üzemmód a vakuk legegyszerűbb üzemmódja, amely jól irányítható, de lassú, és számolgatást vagy próbálgatást igényel. A manuális üzemmód ez esetben nem a fényképezőgépre, hanem a vakukészülékre vonatkozik. Az expozíció meghatározására a vakufénymérés a tökéletes megoldás, de a digitális gépeknél már nem olyan nélkülözhetetlen, mint a filmes fotográfia korszakában volt. Manuális vakuzáskor a fotós közvetlenül állíthatja a vaku fényteljesítményét általában a teljes fény 1 - 1/2 - 1/4 - 1/8 - 1/16 - 1/ 32 - 1/64 lépésekben. Ezek a lépések 1-1 rekesznyi, illetve egy fényértéknyi eltérésnek felelnek meg. Egyes készülékek finomabb, fél vagy harmad rekesznyi szabályzást is megengednek. A vaku egyik fő jellemzője a kulcsszám amely azt mutatja meg, hogy a vaku fénye milyen távolságból mekkora rekesz alkalmazását teszi lehetővé. A kulcsszám tehát a távolság (m) és a rekeszszám szorzata. A távolság alatt a téma és a vaku közti méterben mért távolságot értjük. Ez tehát azt jelenti, ha a kulcsszámot elosztjuk a távolsággal, akkor az alkalmazható rekeszértéket kapjuk meg. Fordítva pedig, ha a kulcsszámot a rekeszszámmal osztjuk el, akkor azt kapjuk meg, milyen távolságban lesz helyes az expozíció a vakunkkal. Az ennél közelebb levő részletek túlexponáltak, a távolabb levők pedig sötétebbek, alulexponáltak lesznek. A vakuk elektronikája lehetővé teszi, hogy a vaku teljesítményének csak egy részét használjuk fel a fotózáshoz. Ilyenkor az elektronika még a kondenzátor teljes kisütése előtt lekapcsolja a villanócsövet. Emiatt a villanás rövidebb lesz, az energia fel nem használt része pedig a kondenzátorban marad. Amikor a vaku teljesítményét leszabályozzuk, természetesen lecsökken a kulcsszám is. Ha a vaku teljesítményét megfelezzük, a kulcsszám 1.41-ed részére csökken, ha pedig a teljesítmény negyedét használjuk fel, a kulcsszám megfeleződik. A kulcsszám az érzékenységtől is függ. A vaku műszaki adatainál a kulcsszámot a 100 ASA érzékenységre adják meg. Az érzékenység duplázásakor a kulcsszám 1.41 szeresére nő, az érzékenység négyszerezésekor pedig a kulcsszám megduplázódik. Az előbbiekből természetesen az is következik, hogy a vakufény erősségét azzal is változtathatjuk, ha vakut a témához közelebb, vagy távolabb helyezzük. A vakuk fényerejét előtétekkel, akár egy pauszlappal is csökkenthetjük. A mai vakuk fénykibocsájtási látószöge is változtatható, amikor a vaku nagyobb látószöget világít ki, akkor a fényereje, illetve kulcsszáma kisebb lesz, ha pedig tele állásba állítjuk akkor a kulcsszám értéke is megnövekszik. A vakuk használatánál nagyon kell figyelni arra, nehogy a vaku kisebb látószöget világítson ki, mint amekkora az optika által befogott látószög. A legtöbb fényképezőgép a vaku látószögét még zoomoláskor is automatikusan hozzáigazítja az alkalmazott objektívhez, de ha a vaku zoomvezérlése manuális helyzetben van, vagy ha a vaku nincs a fényképezőgépre csatolva, akkor kellemetlen meglepetés érhet minket.
rekeszértéket, amellyel fényképezni szeretnénk, a vaku szenzora pedig a villanás közben megméri mennyi fény verődik vissza a tárgyról, és amikor ez elégséges, akkor a vaku megszakítja a villanást. Mindez tehát a villanás közben, nagyon rövid idő alatt zajlik és a fel nem használt energia a kondenzátorban marad. Ilyenkor a vaku újbóli feltöltődése kevesebb időt igényel, sőt ha a tárolt energiának csak a töredékét használtuk fel, lehetőségünk van azonnal újra exponálni. Az automata üzemmód helyes működéséhez a vakunak tudnia kell az alkalmazott érzékenységet és a választott rekesznyílást. Egyes fényképezőgépek ezeket az információkat a vakupapucson található érintkezőkön keresztül közvetlenül átadják a vakunak, más esetekben a vakukészüléken nekünk kell az adatokat megadnunk. Ha az adatokat mi tápláljuk be a vakukészülékbe, akkor nagyon kell ügyelni arra, hogy a fényképezőgépen is ugyanezekkel az érzékenység és rekesz adatokkal dolgozzunk. Fontos megjegyezni, hogy azon vakukat amelyeken a rekesz és az érzékenység önállóan beállítható, az (A) üzemmódban más gyártó fényképezőgépén is használhatjuk. A szinkronizáláshoz ez esetben a PC csatlakozóra, vagy a vakupapucson levő érintkezők közül csak a középső szinkron érintkezőre van szükség. Ha óvatosak vagyunk, a többi érintkezőt egy celluloid lappal leszigetelhetjük. Arra azért figyeljünk, nehogy valami 1980 évnél régebbi, kőkorszaki vakuval nagyfeszültséget adjunk a kisfeszültségű processzorral működő digitális gépünkre.
A TTL vakuzás 1980 körül az automata vakuzás továbbfejlesztéseként jött létre. Lényege, hogy a visszavert vakufényt nem a vaku érzékelője méri meg, hanem a vakufény érzékelésére egy szenzort építettek be a filmes fényképezőgépek belsejébe a tükörház alsó részébe. Ez az érzékelő az expozíció közben a film felületéről visszavert vakufényt méri, és amikor már elegendő fény érkezett a filmre, akkor az elektronika kikapcsolási parancsot ad a vakunak. A TTL vakufénymérés előnye, hogy az optika által rajzolt képet figyeli, tehát alkalmazkodik a használt objektív fókusztávolsághoz, az aktuális rekeszértékhez, és figyelembe veszi az esetleges közgyűrűk, vagy színszűrők hatását is. A TTL vakuzás szinte tökéletes működésével a filmes korszakban több mint két évtizeden át szolgálta a fotósokat, és a módszert minden nagyobb fényképezőgép gyár alkalmazta. A TTL vakuzás végét a digitális fotózás hozta el, mert a digitális szenzor felülete a film felületével ellentétben már nem matt, hanem tükörszerűen csillogó. A TTL vakuzás a digitális gépeken nem minden esetben működött megfelelően, ezért valami új vakufénymérési módszert kellett (kellett?) kifejleszteni.
A fotósok balszerencséjére az ITTL vakuzás lett a filmes TTL rendszer digitális megfelelője. Ennek lényege, hogy a fényképezőgéppel szorosan együttműködő vaku az exponálógomb lenyomása után, de még az expozíció előtt egy mérő elővillantás sorozatot bocsájt ki. A legfontosabb változás, hogy az ITTL vakufénymérés már nem egyetlen villantással az expozíció közben, hanem az expozíció előtt elővillantások sorozatával történik. A elővillanás sorozat mérése alapján a fényképezőgép meghatározza, hogy a vakunak a helyes expozícióhoz majd később az expozíció során mekkora villanást kell kiadnia. Ha csak egy vakut alkalmazunk a fényképezőgépre helyezve, az ITTL módszer jól működik, de más alkalmazásoknál hátrányokat okoz. Például a stúdióvakuk szinkronizálását eddig könnyen, olcsón és megbízhatóan meg lehetett oldani az úgynevezett fényszinkronnal, amikor is stúdióvakuk a fényképezőgépre helyezett kisebb vaku fényére indultak és így a nehézkesen használható szinkronkábelek feleslegessé váltak. A digitális gépek expozíció előtti mérő elővillantása elindítja a másodvakukat ezért a hagyományos fényszinkronos vakuindítás az ITTL rendszerrel együtt már nem használható. Az elővillantás megzavarja a vakufénymérők működését is, pedig a kézi vakufénymérő pontosabb eredményt ad, mint a digitális fotózásnál szokásos hisztogram ellenőrzés. Mivel az elővillantás természetesen kisebb, mint a fővillantás, ez azt is jelenti, hogy egyes esetekben, a visszavert vakufény kevés, a mérés pontatlanabb, vagy akár nem is lehetséges. Például ha szabadban nagyobb távolságra vakuzunk, könnyen lehet, hogy az ITTL vakufénymérés nem fog megfelelően működni. A gyártók szerint több ITTL rendszervaku vezeték nélküli, infravörös tartományban történő vezérlése is lehetséges. Mielőtt azonban egy ilyen drága rendszert vásárolnánk, nagyon figyelmesen olvassuk el a működés feltételeit, mert nem biztos hogy azok megfelelnek a céljainknak. A fény alapú vezérlés működése szabadban egy esetleges akadály vagy a napsütés hatására bizonytalanná válhat. Ma már rádió vezérelt ITTL megoldások is léteznek.
Mivel a vakutechnika általános ismertetésére törekszem, egy-egy fényképezőgép-vaku párosítás részletes bemutatására nincs módom. A fényképezőgép-vaku rendszer leírásával mindenkinek egyedül kell megbirkóznia. Ezen a vakuknak a gyári leírása több száz oldal és a feladatot sokszor a magyar fordítás hiánya, vagy a fordítási hibák is nehezítik. Mivel az egyes funkciók a fényképezőgép és a vaku sokrétű kommunikációján alapulnak, még egy márkán belül is előfordul, hogy a gyár különböző időpontban gyártott fényképezőgépeinél ugyanazon vaku más-más módon működik. Ha a fényképezőgép nem támogatja a vaku egy-egy funkcióját, akkor az nem is elérhető. A nem elérhető funkciókat a vakuk LCD kijelzése át is átugorhatja, a nem elérhető funkciókat kiválasztásra fel sem kínálja. Azért hogy a gyári leírások olvasása zökkenőmentesebb legyen, az alábbiakban a vakuzáshoz kapcsolódó több mint 60 fogalmat röviden bemutatok:
Villanási idő: Az idő, ameddig a villanócső világít. Ha a teljes energiát kivillantjuk a vakuból akkor ez az idő általában 1/300 -tól 1/500 másodperc. Ha a kondenzátorban tárolt energiának csak egy részét használjuk fel, akkor a villanási idő akár 1/50.000 másodpercre is rövidülhet.
Vakuszinkron sebessége: Alapesetben a vakuzáshoz az szükséges, hogy a villanás pillanatában a fényképezőgép redőnyzára teljesen nyitva legyen. A legrövidebb záridő, illetve a legnagyobb zársebesség, amelynél még ez megvalósul a szinkronidő. Vakuzáskor ennél lassúbb zársebességeket, illetve hosszabb záridőket használhatunk, de rövidebbeket nem. A vakuszinkron zársebesség szokásos értéke 1/125 - 1/250 másodperc.
Vaku teljesítmény: A vaku energiatároló kondenzátorában tárolt villamos energia. Egysége a Ws (wattszekundum). Ezzel az adattal leginkább a stúdióvakuknál találkozhatunk. A vaku esetében a ,,teljesítmény " szó használata a nem igazán precíz, mert valójában nem teljesítményről (W), hanem a tárolt villamos energiáról (Ws) van szó. A rendszervakukban tárolt energia körülbelül 60-70 Ws.
Szembe villantás: A vakuban nagy energia tárolódik, amely villanáskor felszabadul. Mindenképpen kerüljük el hogy véletlenül valakinek egy méternél közelebbről közvetlenül a szemébe villantsunk.
Vakuzás szemből: Ha a vakut a fényképezőgépre helyezve használjuk, akkor a témát közvetlenül az optika tengelyének irányából szembe világítjuk. Ez a lapos világítás nem a legszerencsésebb, hacsak van rá lehetőségünk, kerüljük el. Ez a világítás lapos, árnyékmentes képet ad. Nemcsak akkor világítunk szemből, ha a fényképezőgépre tűzzük a vakut. A szembevilágításhoz hasonló a körvaku használata is, ezért a körvaku kipróbálása érdekében nagyobb anyagi áldozatot nem érdemes hozni.
Kulcsszám: A vaku által leadott fényteljesítményt jellemzi a fotósok számára legalkalmasabb formában. A kulcsszám a rekeszérték és távolság (m) szorzata. Az angol nyelvterületen a méter helyett a ft (láb) is használatos, ezzel kb. háromszor nagyobb kulcsszám adódik. Tehát egy 48-as kulcsszámú vakuval 6 méterről 8-as rekeszt használhatunk 6x8=48. Hasonlóképpen ugyanezen vakuval 4-es rekeszen 48:4= 12 méter távolságból kapunk helyes expozíciót. Ha egy vaku kulcsszáma 100ISO érzékenységen 48, akkor 200 ISO esetén a kulcsszám 48 x 1.4 = 67 , 400 ISO mellett pedig 96-os kulcsszám adódik. A kulcsszám értéke a vaku által kivilágított látószögtől is függ, nagyobb látószög esetén a kulcsszám kisebb. A kulcsszámok összehasonlításánál vigyázzunk, egyes gyártók nagyobb kulcsszámmal tudnak hencegni azáltal, hogy a kulcsszámot a leghosszabb gyújtótávolsághoz, akár a 105-200mm fókusztávolsághoz adják meg. A kulcsszámot normál esetben a 35 milliméteres nagylátószögű objektívhez illik megadni.
Vaku hatótávolság: Ha a kulcsszámot elosztjuk a rekeszértékkel, megkapjuk milyen távolságra vakuzhatunk.
Zoom reflektor: A vaku reflektora zoomolható, ezáltal elérhető, hogy a vaku csak az optika által látott szöget világítsa ki. A rendszervakuk legtöbbször automatikusan követik az objektív látószögét, de manuálisan is állíthatóak.
Zoomreflektor és képformátum: Egyes vakukészülékek pl. Metz, Pentax képesek arra hogy a különböző képformátumok APS, 24x36mm, 645, 6x7cm esetén a vaku által kivilágított látószög automatikusan az objektív fókusztávolságának megfelelően beállítódjon.
Nagylátószögű előtét: A zoomreflektorok általában nem világítják ki a 24mm-nél rövidebb fókusztávolságú objektívek látószögét. A reflektorfejbe ezért egy nagylátószögű feltét van beépítve, amelyet ilyen esetekben a vakureflektor elé kell húzni, illetve kihajtani. Ha a gyújtótávolság még 20milliméretnél is kisebb, akkor például a nikon vakuk esetén egy fényszóró, opál dobozkát is a vakura pattinthatunk, ekkor még a 14milliméteres objektívhez tartozó 90 fokos horizontális képszöget is ki tudjuk világítani.
Derítő vakuzás: Szebb világítást kapunk, ha a vakureflektort nem közvetlenül a modellünkre irányítjuk, hanem a mennyezetre vagy falra világítunk és a visszavert fénnyel fotografálunk. A módszer alkalmazásának alapfeltétele, hogy a mennyezet ne legyen nagy távolságban és ne legyen domináns színe.
Dönthető reflektor: A derítő vakuzáshoz a vakufej dönthető és forgatható. A vakufej mozgathatósága gyakran reteszelve van.
Másodreflektor: A derítő vakuzáskor az arcnak kellemetlenül sötét részei maradhatnak, ennek elkerülésére a néhány Metz vakunak egy második, lényegesen kisebb reflektora van, amely a fény kisebb részét körülbelül 15 százalékát közvetlenül a témára irányítja.
Derítőlap: Ugyanaz a feladata, mint a másodreflektornak. Általában a vakufejből előhúzható és akkor működik legjobban, ha a vakufejet 60-80 fokban a mennyezetre irányítjuk, és a beépített derítőlapot kihúzzuk.
Áramellátás: A vakukat leggyakrabban ceruza AA méretű akkumulátorokról működtetjük. Ezek alkalmazása gazdaságos, másrészt az akkumulátor bírja az olyan nagy terheléseket, amely a vakukészülékeknél fellép. Kényszerhelyzetben alkáli elemeket is használhatunk. Az elemeket, illetve az akkumulátorokat mindig egyszerre kell kicserélni!
Villantások száma: A teljes energiájú villantások számát az akkumulátorok kapacitása korlátozza. Törekedjünk arra, hogy 2000 mAh körüli kapacitású akkumulátorokat használjunk. Ha munka közben energia, illetve akkumulátor gondunk adódik, akkor időben csökkentsük a villanások nagyságát. Ez úgy lehetséges, ha nagyobb érzékenységet, vagy nagyobb rekesznyílást választunk.
A vaku élettartama: A vaku gondos használat esetén rendkívül sok, több százezer vagy akár egy millió villantásra is alkalmas. Kerüljük a vaku túlterhelését, ne tegyük forró helyre és ne ejtsük le. A vaku ,,beállítófény" üzemmódját lehetőleg ne használjuk. Ez az üzemmód nagyon igénybe veszi az elektronikát, a világítási beállításokhoz pedig elég sete-suta megoldás. Ha sokszor teljes energiával villantunk egymás után, a felmelegedés kritikus értéket érhet el, a melegedés pedig általában csökkenti az élettartamot. Általában egy rendszervakunál gyorsan egymás után, 15 teljes energiájú villantás engedhető meg. Ha ennél többre van szükségünk, akkor inkább növeljük az érzékenységet és vegyük kisebbre a vaku teljesítményét.
Fényszinkron: Olyan elektronika amely a vakufény hirtelen fellépő fényimpulzusát érzékeli, és ekkor képes egy másik vakut elindítani. Mindez olyan gyorsan történik, hogy a második vaku is szinkronban marad a fényképezőgéppel. A fényszinkron hátránya, hogy az érzékelőnek látni a kell az első vaku fényét. Beltéren ez általában gond nélkül működik.
Infravörös vakuszinkron: Hasonló a fényszinkronhoz, csak az infravörös tartományban működik.
Rádiós vakuszinkron: Az adó a szinkronjelet a fényképezőgéptől kapja, a vevő rádiójelek segítségével indítja a vakukat. Hatótávolsága 100m körüli. Amikor több fotós dolgozik egy helyen, akkor olyan típust kell választani, amelyen több működési csatorna választható.
Nagyfeszültségű vakuszinkron: Régen, 1980 előtt gyártottak olyan vakukat, amelyek a szinkronfeszültséget közvetlenül a nagyfeszültségű kondenzátorról vették. Ez a módszer kb.250V feszültséget adott ki a szinkroncsatlakozóra. Ha ez a nagyfeszültség a egy mai digitális gép kapcsaira kerül, akkor az azonnal tönkremehet.
Vezeték nélküli ITTL vakuzás: A mai rendszervakuk rövid vakufény impulzussorozatokkal képesek több vaku ITTL vezérlésére. A működésnek távolságbeli, látószögbeli és láthatósági korlátai vannak. Arról sincs információ, hogy a rendszer tűző napon működik-e. A legújabb vakuk már nem infravörös fénnyel, hanem rádiójelekkel működnek. Ez már sokkal kellemesebb megoldás.
Folyamatos vakuzás: A vakukészülékek minden villanás után melegszenek egy kicsit. Ha egymás után sokszor teljes energiával villantunk, a felmelegedés kritikus értéket érhet el. Ezért 10-15 villantás után pihentessük a vakukat. Ha szükségünk van sok gyors egymást követő villanásra, ne használjuk ki a vaku teljes energiáját. A vakuk tönkremenetelének legfőbb oka az ilyen termikus túlterhelés.
Stroboszkópikus vakuzás: Lehetőség van a vakut úgy beállítani, hogy egyetlen indítójelre több kisebb villantást adjon ki. Mozgó téma esetén lehet érdekes a használata. A villantások számát és frekvenciáját választani lehet. Ügyelni kell arra hogy az expozíció olyan hosszú legyen, hogy valamennyi villanás beleférjen.
Modellfény: A vakuzás egyik legnagyobb problémája, hogy a fotós nem látja a világítás hatását, fényeket, árnyékokat, ezért a vakuk elhelyezését nehezen tudja megtervezni. A modellfény egy csökkentett teljesítményű gyors villanássorozat, amelynek fényét a szemünk folyamatos fénynek érzékel. Ily módon némileg ellenőrizhető a világítás hatása. A vaku ezt a beállítófényt csak 1-2 másodpercig képes szolgáltatni. Ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz a világítást beállítani. A módszer az akkumulátorokat és az elektronikát is nagyon terheli, ezért csak akkor használjuk, ha feltétlenül szükséges. Inkább nézzük vissza a képet, és így ellenőrizzük a világítást.
Nagysebességű vakuszinkron: A vakuzás általában a szinkronidővel, vagy az annál hosszabb zársebességeknél lehetséges. A nagysebességű vakuzás lehetőséget kínál a szinkronidőnél rövidebb zársebességek használatára is, ennek azonban ára van. Ilyenkor a gyors villanássorozattal működő a vaku kvázi folyamatos fényként viselkedik. Mivel a zárszerkezet ez esetben soha nincs teljesen nyitva, csak egy nyitott rés fut végig az érzékelő előtt, a fényenergia nagyobb része a redőnybe ütközve vész el. A HSS vakuzás a vakuteljesítmény töredékét hasznosítja. Ez azt jelenti, hogy a vakuk hatótávolsága csökken, a vakuk igénybevétele nagyobb. A HSS vakuzást többnyire akkor alkalmazzuk, ha rövid zársebességet használva vakuval szeretnénk a felvételünket deríteni. Főleg szabadtéri portréfelvételekhez nagy rekesznyílások használatakor érdemes alkalmazni. Gyors vakuszinkron csak a fényképezőgépünkhöz ajánlott rendszervakuval érhető el.
Rear: Szinkronizálás a hátsó redőnyre. A normál vakuzásnál az első redőny kinyit, ekkor adja ki a fényképezőgép a szinkronjelet a vaku indításához, majd később amikor az expozíciós idő letelik, a második redőny becsukja a filmablakot. Gyors mozgások hosszabb záridővel való fényképezésekor szebb képet kapunk, ha a vakut nem az első redőny nyitása után, hanem csak a második redőny zárása előtt indítjuk. Ilyenkor a mozgó alak éles képe egy a mozgást érzékeltető életlen képet mutat maga mögött.
Vörösszem effektus csökkentés: Az expozíció előtti elővillantásokkal összeszűkítik a modell pupilláját, ezáltal csökkentik a vörös szem kialakulásának az esélyét. A módszer hátránya, hogy késlelteti az expozíciót és felhívja a fotósra a figyelmet. Ne alkalmazzuk, inkább törekedjünk rá, hogy modellünk ne nézzen direkt a fényképezőgépbe, esetleg helyezzük távolabb a vakut az optikai tengelytől, vagy alkalmazzunk szoftveres megoldást.
Színhőmérséklet: A vakuk színhőmérséklete 5500 K fok körüli, és ezzel jól illeszkedik a napfényhez. Egyes fotósok szeretik vakujuk fényét egy kb. A2-es szűrővel melegebbé tenni. A villanási idő nagymértékű csökkentésével, illetve a teljesítmény erőteljes leszabályozásakor a színhőmérséklet is némileg eltolódhat. Különböző gyártmányú vagy típusú vakuk színhőmérséglete is eltérhet. Ez egy képen belül a színek tekintetében ,,sánta" világítást adhat, és utómunkával szinte javíthatatlan. Vigyázzunk, kényes munkáknál, például festmény reprodukciónál csak azonos típusú vakukat használjunk.
Színszűrők: Speciális esetekben a vaku elé színszűrőt, vagy polárszűrőt helyezhetünk. Általános használatra inkább csak enyhe ámbra szűrőt szoktak alkalmazni. Kevert világítás esetén ha ennek hatását szeretnénk a képen csökkenteni, mód van arra hogy a vakufényt egy kb. A6-A12 -es szűrővel műfényszínűvé változtassuk. Ekkor ha a fényképezőgép fehéregyensúly értékét is műfényre állítjuk, a képen a kevert világítás nem (nem annyira) mutatkozik.
Feltöltési idő: Az az idő, ami alatt a vaku transzvertere az energiatároló kondenzátort egy teljes energiájú villantás után feltölti. A töltési idő általában 2-10 másodperc. A töltési idő rövidül, ha az energiának csak egy részét használjuk fel a vakuzáshoz. A töltési idő meghosszabbodik, ha az áramforrás kimerülőben van, vagy más okból gyengélkedik.
Külső áramforrás: A vakuk feltöltési idejét az áramforrás is korlátozza. Extra igények esetén külső áramforrást lehet alkalmazni, ezek használata azonban kényelmetlen. Ilyen erős áramforrások esetén fokozottan kell figyelni arra hogy a vakut ne terheljük túl.
Ötödik akku: A Nikon SB800 vakunál alkalmazott módszer. A négyes elemtartó lezáró fedelébe egy ötödik akkumulátort lehet tenni. Ez lényegesen lecsökkenti a feltöltési időt, és megnöveli az egy akkukészlettel elérhető villantások számát. Használata nem kényelmetlen, de az öt akkumulátor egyidejű töltése gondot okozhat.
Box: Átlátszó opál doboz, amelyet a vaku reflektora elé helyezünk. A legkisebbek csak a vaku látószögét növelik meg az extra nagy látószögű pl. 14mm-es objektívhez. A nagyobb méretű boxok belső felülete tükrös kialakítású, és ezek a méret miatt szebb fényt is adnak. A néhányszor tíz centis méretűek a gépen levő vakun is használhatóak, a sokkal nagyobbak már a stúdióvilágítás felé mutatnak. Érdekes boxot helyettesítő eszközök is felbukkantak, ilyen pl. az ha valaki egy kb. 40 cm-es opálosan átlátszó függőleges csövet helyez a felfelé irányított vakujára. A box működésének az a lényege, ha a fényforrás nem pontszerű, hanem nagyobb, akkor az árnyékok kevésbé lesznek éles szélűek, a világítás természetesebbnek tűnik. A box akkor ad szép fényt, ha a témához képest kellő méretű, vagyis ha a box mérete körülbelül a téma méretéhez közelít. Ebből következik, hogy egy tenyérnyi box például a rovarfotózásnál előnyös lehet, de a riportfotózásnál csak a gondokat fokozza.
Ernyő: A stúdióvakuk nagy méretű boxai szép világítást adnak, de nehezen hordozhatóak. A fotós célra gyártott fehér, fényes vagy arany színű esernyők praktikusabban használhatóak. Nem érik el, de megközelítik a boxok minőségét.
Méhsejtrács: A stúdióvakuk segédeszköze, méhsejtszerű hatszögletes csövecskék halmaza. A méhsejtráccsal elérhetjük, hogy a reflektor vagy box csak az általunk kívánt irányba világítson.
Vakufénymérő: Olyan műszer, amely a vaku fényét megméri, és megmutatja, hogy milyen rekeszérték mellett kapunk pontos expozíciót. A profibb vakufénymérők az adott fényt is megmérik, és képesek megmutatni az adott és a vakufény arányát.
Készenléti jelzés: A vaku akkor üzemkész, ha a benne levő energiatároló kondenzátor kb. 350 V-ra feltöltődött. Amikor ez megtörténik, akkor a vaku készenléti lámpája világítani kezd.
AF segédfény: Megeshet, hogy olyan sötétben vakuzunk, hogy a fényképezőgép autófókusza már nem képes működni. Ilyenkor a vaku egy alig látható infravörös segédfényt ad ki, hogy segítse a fényképezőgép autófókusz érzékelőjét. Ritkán van rá szükség, viszont sokszor zavaró. Amikor nem nélkülözhetetlen, kapcsoljuk ki.
TTL vakuzás: A fényképezőgép az expozíció közben megméri a filmről visszavert vakufényt, és vezérli a vakut, hogy az csak a megfelelő mennyiségű fényt adja ki.
Derítő vakuzás: Elsősorban szabadtéri fotózásnál fordul elő, hogy a vakut nem főfényként, hanem csak a mély árnyékok, vagy az arc derítésére szeretnénk használni. Ilyenkor a vakuval a normál expozícióhoz képest 1-2 fényértékkel kevesebb fényt adunk. Vigyázzunk, nehogy akkor is csak derítsünk, amikor teljes világítást a vakuval szeretnénk megvalósítani.
D-TTL vakuzás: A Nikon által alkalmazott rendszer. Ha megfelelő D jelzésű objektívet használunk, amely az élesre állított távolságot is megadja a fényképezőgépnek, akkor a gép ezzel az adattal is számol a vakuexpozíció meghatározásánál.
ITTL vakuzás: A digitális fényképezőgép elővillantások segítségével méri meg a témáról visszaverődő fény mennyiségét, hogy később, amikor az expozíció megtörténik, az alkalmazott rendszervaku pontos fénymennyiséget tudjon kiadni.
Expozíció visszajelzés: A TTL és az ITTL vakuzásnál amikor a vaku elegendő fényt adott ki, a gép a villanást lekapcsolja. Ez a lekapcsolás mutatja, hogy a fény elegendő volt az expozícióhoz. Ekkor a fotós tájékoztatására, hogy az expozíció rendben megtörtént a fényképezőgép fény, vagy hangjelzést ad. Van amelyik rendszer a jó expozíció esetén jelez, míg más gép pedig csak akkor ha a villanás ereje nem volt elegendő.
Hangjelzés: A vaku és a fényképezőgép képes hangjelzésekkel is képes tájékoztatni a fotóst például arról, hogy feltöltött-e a a kondenzátor, vagy helyes volt-e az expozíció. A hangjelzés nem igényel külön figyelmet, de sok esetben zavaró lehet, kapcsoljuk ki.
Biztonsági lezárás: Miután a gyártók a vakuk működését kellően bonyolultra alakították, felmerült az igény, hogy a beállításokat véletlen elállítás ellen rögzíteni lehessen. Néhány vakukészüléken ezért két nyomógomb együttes használatával kulcsos lezárást lehet elérni.
Szinkroncsatlakozó: A fényképezőgépen levő PC szinkroncsatlakozó szabványos és minden fényképezőgépnél azonos. Az olcsóbb gépekről a gyártók hajlamosak a szinkroncsatlakozót lespórolni, erre vásárláskor figyeljünk. A PC szinkroncsatlakozó csak a vaku indítására szolgál, más információ átvitelére nem alkalmas. Ha a fényképezőgépünkön van szinkroncsatlakozó, akkor bármely más gyártó vakuját is automata A vagy manuális üzemmódban használhatjuk. A szinkroncsatlakozó talppontja fényképezőgép váza, másik pontja a melegpont. A szinkroncsatlakozó nem azonos a vakupapuccsal, amely minden gyártónál különböző. A vakupapucs középső érintkezője viszont általában a szinkroncsatlakozó melegpontjával azonos.
Szinkronkábel: Kéteres vezeték, amely a szinkroncsatlakozót és a vakut köti össze. A vaku indítására szolgál. Lehetővé teszi, hogy a vakut eltávolítsuk a fényképezőgéptől, de a TTL vagy ITTL működés nem lehetséges.
TTL vakukábel: Öteres vezeték, amely csatlakozása illeszkedik a vakuhoz és a fényképezőgép vakupapucsához. A TTL vakukábel lehetővé teszi, hogy a vaku ugyanúgy minden információt megkapjon a fényképezőgéptől, mintha a vakupapucsra csatlakoztattuk volna, de közben a vakut szabadon mozgathatjuk. Minden gyártónál eltérő kialakítású. Ma már a rádiós távvezérlők kiszorították a használatból.
Vakuzás iránya: A vakukat leggyakrabban a fényképezőgép tetején levő vakupapucsra csatolva használjuk. Azonban a fényképezőgép felőli világítás nem a legmegfelelőbb. Jobb minőséget kapunk, ha a vakut a fényképezőgépről eltávolítjuk, és oldalról világítunk. Ez a módszer nem terjedt el, mert igényli több vaku alkalmazását, és a vakufénymérés is gondot jelenthet, de profi alkalmazása indokolt.
Középre súlyozott vakufénymérés: A képmező közepén, kb. kép középső harmadán történik a vakufénymérés. Akkor ad jó eredményt ha a téma legfontosabb része is ide esik.
Mátrix vakufénymérés: A fényképezőgépbe épített vakuszenzor a kép számos pontján megméri a vakufényt és ebből számítja ki a helyes expozíciót.
Spotmérés: A fényképezőgép a kép egy nagyon kis méretű, pontszerű felületén méri meg a fényt. Vakuzásnál a derítés meghatározására alkalmas. Természetesen figyelni kell, hogy a szpotmérés a számunkra fontos felületen történjen.
Vakuexpozíció korrekció: Az expozíció korrekció általában a teljes expozícióra, tehát az adott fényre és a vakufény összegére vonatkozik. Ez történik pl. akkor ha a rekeszértéket változtatjuk, mert a rekeszérték a vakufényt és az adott fényt egyaránt befolyásolja. Mód van azonban arra is, hogy csak a vakufényt hatását módosítsuk, ezzel szabályozhatjuk a vakufény és az adott fény arányát. Mivel a vakuval szabadban sokszor csak derítünk, a vakuexpozíció korrekcióval a derítés mértékét befolyásolhatjuk.
Alulexponáltság mértékének kijelzése: Előfordulhat, hogy a vaku nem tud elegendő fényt kiadni, és a kép alulexponált lesz. Egyes géptípusok képesek kijelezni, hogy milyen volt az alulexponáltság mértéke. Jól hangzik, de a gyakorlati jelentősége nem túl nagy.
Stand-by: Amikor néhány percig nem használjuk a vakut, akkor az energiatakarékos készenléti, stand-by üzemmódba kapcsol, majd az exponálógomb érintésekor indul újra. Ez a funkció kellemetlen is lehet, ha például vakunkat másodvakuként használunk, hacsak lehet, kapcsoljuk ki.
Ritkán használt vaku: Ha a vakut hosszú ideig nem használjuk, vegyük belőle ki az elemeket vagy akkumulátorokat. A vaku energiatároló kondenzátorának átvezetése romlik, ha a kondenzátor hosszú ideig nincs feszültség alatt. A vakukat ezért félévenként 5-15 percre kapcsoljuk be, ilyenkor a kondenzátor ismét visszanyeri eredeti tulajdonságát.
Metz vaku: A német Metz gyár terméke, a magas minősége mellett azzal vált ismertté a fotósok körében, hogy egy SCA cseretalpas rendszert dolgozott ki. A talpak cseréjével lehetővé vált, hogy egy vaku több fényképezőgép gyártó termékével is minden szolgáltatást megtartva működjön. A talpak egyszerűen cserélhetőek, lehetővé teszik, hogy akár munka közben is fényképezőgépet váltsunk. A Metz minden fényképezőgép számára magas szintű megoldást kínált, olyan gyár is akadt, aki erre alapozva nem is készített saját vakut.
Stúdióvaku: Hálózatról működő nagy teljesítményű vaku, amelyen a fényformáló reflektorok, boxok, feltétek cserélhetőek. A stúdióvakuk beállítófénnyel is rendelkeznek.
Egyéb tulajdonságok: Az előzőekben nagyon sok dologról szót ejtettem, mégis a gyakorlati használat során előjöhetnek olyan jellemzők, amelyek nem szerepelnek a műszaki adatok között. Lássunk ezekből is néhány példát:
A vakufejek mozgatása előtt általában egy reteszelő gombot kell oldani. De van kivétel, a Pentax vakuja nem igényli ezt és ezért kényelmesebben használható.
A Nikon vakuk megtartják az utolsó használt beállítást, és ez szimpatikusabb, mint a Pentax, amely a bekapcsolás után alaphelyzetből indul.
Öröm, ha egy vaku beépített fényszinkronnal rendelkezik, mint a Nikon SB 26 vagy az SB 80Dx.
Jó ha egy vakun a fontosabb funkciók közvetlenül elérhetőek, és nem kell a sokadik almenüben kutatni az állítási lehetőség után.
Előnyös ha van a vakun manuális főkapcsoló.
A Metz 54 MZ 4-i különösen jól kezelhető tekerőgombos megoldásával tűnik ki.
Milyen szempontok alapján válasszunk vakut a mai Nikon D750 – D800 – D850 és hasonló gépeinkhez?
Először el kell döntenünk mit és hogyan szeretnénk fotózni. Ha valaki csak egyetlen könnyen kezelhető, jó és megbízható vakut szeretne, nyugodtan vegyen egy régebbi használt, de szép állapotú SB800 -as vakut. Az SB 900-910 sorozat is jó, de drágább, nagyobb, tudásában pedig szinte azonos. A vakus képeink színvonalát beltéren indirekt vakuzással, a szabadban pedig derítővakuzással javíthatjuk.
Ha tárgyfotózással, épületfotózással, vagy szerényebb módon műtermi fotózással akarunk foglalkozni, nyugodtan válasszunk rádió vezérelt többvakus manuális rendszert. Erre tökéletesen alkalmas a Yongnuo 560III-560IV ceruzaakkukkal működő vakucsaládja. A Yongnuo 560III beépített rádió vevővel, a 560IV pedig beépített rádió vevővel és adóval is rendelkezik, a gépre csatlakoztatva képes a többi vaku vezérlésére. Ezeket a vakukat általában az RF603NII vagy az YN560 TXII vezérlővel indíthatjuk. Utóbbival a vakuk teljesítményét egyenként, a fényképezőgépről állíthatjuk. Ezek a rádiós vezérlők csupán apró gyufásdoboznyi méretűek, segítségükkel kényelmesen szabadon dolgozhatunk.
Ha szabadtéri divatfotózásban gondolkodunk, akkor felmerül a rádió vezérelt ITTL vakuzás szükségessége. Ennek akkor van igazán értelme, ha a világítás minőségét egy nagy méretű box használatával is fokozzuk. Ekkor szükségünk lesz egy segítőre is, aki hozzáértő módon irányítja a boxot. Ha rádió vezérelt ITTL vakurendszert szeretnénk kialakítani, akkor a Yongnuo és Godox márkanevek után kutakodjunk.
A stúdióvakukról nem szívesen írok, mert aki stúdiót szeretne berendezni, annak már nélkülem is nagyon kell ismernie a szakmát. A stúdió tervezgetésénél a legfontosabb kellő bizonyossággal eldönteni, hogy valóban szükségünk van-e stúdióra. Aki stúdióra gondol, annak mindenképpen azt javaslom, hogy egy szobában amatőr eszközökkel próbáljon ki mindent, gyakorolja a tárgy és portréfotózást.Kezdetben elég néhány fentebb említett olcsóbb vaku, világos, sötét, vagy festett háttér, pár állvány, derítőlap, asztal, néhány farostlemez, hungarocell tábla, kartonok, olló, ragasztószalag, néhány egyéb kellék. A lényeg, hogy filléres eszközökkel tanuljunk meg világítani, vakuzni, fotózni, dolgozni.
De a legfontosabb a jövőbeli ügyfélkör megszerzése. Legtöbben ott hibázzák el, hogy berendeznek egy szerény stúdiót, és várják az ügyfeleket, akik kellő számban többnyire sohasem érkeznek meg.
A jó stúdióhoz először is pénz kell. Sok-sok pénz. Fontos hogy a műterem jó helyen legyen, a termékek és ügyfelek könnyen jussanak el a stúdióba. Témától is függ persze, de a stúdióhoz elsősorban hely kell. A helyigény döntően a fotózandó téma méretétől függ. Apró tárgyakhoz már egy kisebb asztal is elég, de például a modelles fotózáshoz inkább egy nagyméretű, magas lakás felel meg. A lényeg, hogy a világításhoz, hátterekhez, kellékekhez, a rendezéshez tér kell. Az ,,amatőr” műtermek legfőbb problémája a helyhiány. A helyhiány először is lehetetlenné teszi az optimális világítást, és ettől kezdve mindent kompromisszumosan kell megoldani. Ennek is van egy jó oldala, mert aki megtanul szűk helyen fotografálni, az majd a külső, kellemetlen helyszíneken is jobban elboldogul. Szóval jó ha egy stúdióban van elég hely, ha a modellt nem kell rányomni a háttérre, a hátteret külön, a téma megvilágítása nélkül is meg lehet világítani. Ilyenkor uralni lehet az árnyékokat. Jobba balra is kell hely, hogy a világítást szabadon megtervezhessük. Kell egy óriási, körülbelül a téma méretével azonos méretű boksz amellyel szép főfényt tudunk létrehozni. Ezenkívül természetesen derítés, díszítőfény, effekt fények, háttérvilágítás is szükségessé válhat. Mindezek ellenére a legegyszerűbb műterem akár egy bokszból és egy derítőlapból is állhat.
A stúdióvakuk kiválasztásánál fontos hogy a vaku teljesítményt (pontosabban fogalmazva ez nem teljesítmény, hanem a villanáshoz betárolt energia) igazítsuk a méretekhez. Egy 100 négyzetméternél nagyobb műteremben, egy kétméteres boxba indokolt az 1000Ws teljesítmény, de a többi vaku semmi esetre se legyen 400 Ws -nál nagyobb. A leszabályozhatóság is legalább 1/32 mértékű legyen. Nagyon kínos, ha egy közeli tárgyfotóhoz, vagy egy nyitott rekeszes portréhoz nem lehet a fényteljesítményt kellő mértékben leszabályozni. Egy stúdióba csak egy gyártó azonos vakucsaládjából válasszunk. Esetleg nem árt tartalék egységet is beszerezni, hogy 5-15 év múlva se kelljen más eltérő típusokat rendszerbe bevenni. Fontos a kényelmes kezelhetőség, jó beállítófény, kis melegedés, elismert gyártó, a fényformáló eszközök kellő választéka. A rádiós vezérlés is természetes. Beltérre szerintem nem célszerű a drága HSS képességű vakuk beszerzése. A fővaku mindenképpen hálózatról működjön. Bár kényelmes az akkumulátoros vakukat kábelhalmaz nélkül mozgatni, de egy fontos munka közben nagy veszélyt is rejt magában az akkuk véges kapacitása. Az alapvilágítást inkább ne akkumulátoros vakukkal képzeljük el.
Akkuk és használatuk:
Az AA jelű ,,ceruza" NiMH akkumulátor a fotósok gyakran használt áramforrása, érdemes a tulajdonságait közelebbről is megismerni. Általános jellemzők:
méret: 14.5×50.5 mm
súly: kb.30 g
névleges feszültség: 1.2 V
töltési végfeszültség: 1.5 V
kapacitás: 2000-3000 mAh
élettartam: kb. 1000 töltési ciklus
A NiMH akkumulátorok elsősorban a ceruzaelemek helyettesítésére alkalmasak, főként költségkímélés és környezetvédelmi okok miatt. Mivel egy jó minőségű 2000 mAh Eneloop akkucella ára ezer Ft alatt van, vételára már az ötödik töltés után megtérül, ezért rendkívül gazdaságos beruházás. Az NiMH akkuk az alkáli elemektől elsősorban abban különböznek, hogy üzemi feszültségük az 1.5 V helyett csak 1.2 V, a belső ellenállásuk pedig rendkívül alacsony, 30 mohm körüli. Az alacsonyabb feszültség az első pillanatban hátrányosnak tűnik, de a gyakorlatban ez nem okoz gondot, mivel az elemek feszültsége terheléskor csökken, az akkuk feszültsége pedig éppen a kis belső ellenállásuk miatt szinte változatlan marad. Ráadásul, az elemek feszültsége az elhasználódás idejével is csökken miközben a teljesen feltöltött, és a már majdnem üres akku feszültsége között alig 0.15 V az eltérés. A szinte állandó üzemi feszültség miatt az akkuk töltöttségi állapotát pusztán feszültségmérés alapján kijelezni igen nehéz, a kijelzett érték pedig meglehetősen pontatlan. A töltöttségi állapot kijelzése más típusú pl. a lítium akkumulátoroknál is gondot okoz, és csak a ki-be folyó töltések könyvelésével lehet pontosabb tájékoztatást kapni. A Nikon D300-as kamera akku töltöttség kijelzése nagyon korrekt, míg a Nikon F6-os -egyébként csodálatos- fényképezőgép megbízható használatához viszont feltétlenül tartalék elemet kell beszerezni. Az akkumulátorok állandó feszültség mellett nagy áramok leadására képesek, ami nagyobb teljesítményt is jelent. A ,,sportos" teljesítmény miatt a vakuk esetében rövidebb töltési idő adódik. Ha a vakukészüléket a fotózás hevében nagyon ,,hajtjuk " gondoljunk arra, hogy hamar eljuthatunk oda, hogy a leggyengébb alkatrész meghibásodik. A gyártók megadják a teljes energiával közvetlenül egymás után alkalmazható villantások maximális számát. Aki szereti folyamatosan az exponáló gombon tartani a kezét, erről ne feledkezzen meg. Ha az akkuk cseréjekor a cellák forróak, akkor vigyázzunk, mert a vakunk többi része is hasonlóképpen túlmelegedett.
A NiMH akkumulátorok feszültsége mérettől, kapacitástól, gyártótól függetlenül 1.2 V.
Az akkumulátorok kapacitásának mértékegysége a mAh. Ennek számértéke mutatja, hogy az akku egy órán át hány milliamper áramot tud leadni. Mivel az amperóra hatásfok természetesen nem 100% töltéskor ennek az értéknek kb. 1.4-szeresét kell az akkumulátorba tölteni. Vásárláskor lehetőleg a 2000mAh kapacitású Eneloop akkut válasszunk. Ennek a típusnak nagyon kicsi az önkisülése így több hónap tárolás után is azonnal üzemképes. A viszonylag kicsi 2000mAh kapacitása ellenére az alacsony önkisülésével és kis belső ellenállásával, jelenleg a legjobban ajánlható típusnak tűnik.
Elérkeztünk a legfontosabb fejezethez, ez pedig az akkumulátor várható élettartama. A gyártók erre általában azt mondják, hogy az élettartam 1000 töltés-kisütés ciklus. Az akkuk élettartama során az amperóra kapacitás folyamatosan csökken és az élettartam végén akár az új érték 20%-a is lehet. Aki ezt a kapacitáscsökkenést ilyen mértékben nem fogadja el, annak számára az elméleti élettartam sem lesz 1000 ciklus. A NiMH akkumulátorok élettartama döntő módon attól függ, hogy használatuk során betartjuk-e az előírásokat.
Alapvetően két fontos előírás van:
Az akkumulátor cellákat ne süssük ki 1 V feszültség alá. Mivel ilyenkor a cella már szinte teljesen üres, számottevő teljesítményre úgysem számíthatunk, a további terheléssel kár kockáztatni az akkuk épségét. Amikor egy készülék működése az akkumulátorok miatt akadozik, vagy a vaku működése lelassul, azonnal kapcsoljuk ki a készüléket és távolítsuk el az akkukat.
A kisütött akkumulátort lassan, lehetőleg 10 óránál hosszabb idő alatt töltsük fel.
Hogyan alakul ki az 1V feszültség alá történő mélykisütés? Nézzük meg részletesen. Az akkukat általában nem egyesével használjuk. Vegyük a leggyakoribb esetet, amikor négy cellát sorba kötve alkalmazunk. Tegyük fel, hogy ebből három akkumulátor 2000 mAh -ra van feltöltve, a negyedik pedig csak 1000 mAh-ra. Hasonló aszimmetrikus eset alakul ki például, ha különböző típusú akkukat használunk egy csoportban, vagy kimerüléskor nem egyszerre cseréljük az összes cellát. Akkor is ilyen viszonyok jönnek létre, ha teljesen felöltött és kevésbé feltöltött akkukat teszünk egy csoportba. Sánta lesz a blokk akkor is ha két régi és ezért már csökkent kapacitású cella mellé veszünk két ,,azonos" típusú újat. A töltő is kiszúrhat velünk, ha nem tölt azonos töltésmennyiséget az egy csoportba tartozó akkumulátorokba, mert például valamelyik cellát vagy cellákat a teljes feltöltés előtt lekapcsolja.
Amikor egy ilyen sánta blokkot terhelünk, a leggyengébb cella merül le először. Ezen cella feszültsége először egy volt alá esik, majd rohamosan nullára csökken. A terhelő áram azonban tovább folyik, mert többi cellában van még energia. Ez az áram a leggyengébb cellán igyekszik megfordítani a feszültség polaritását! Ekkor a leggyengébb cella tönkremegy, vagy szerencsés esetben csak tovább romlik. Nem ennyire durván, de hasonló probléma lép fel akkor is, ha az akkuk kimerülnek, de azokat nem vesszük ki a készülékből. A legtöbb készüléknek kikapcsolt állapotban is van valami csekély ,,stand by" mértékű áramfogyasztása, ami viszont napok alatt az akkupakk feszültségét nulla közelébe viheti. Ezért vásárláskor lenne az egyik szempont, hogy legyen a készüléken ki-be főkapcsoló, ne minden kezelés nyomógombokkal és menüpontokkal történjen. Sajnos ez manapság szinte lehetetlen, a gyártók igyekeznek megspórolni a főkapcsolót. A négy cella, persze sohasem egyforma, mindig van közöttük egy leggyengébb . Ezért is kell kerülni a mélykisütést, vagyis ha a blokk négy cellából áll, a kisütést be kell fejezni amikor a feszültség négy volt alá esik. Tehát amikor az akkumulátorok egy készülékben gyengélkedni kezdenek, például megnő a vaku töltési ideje, ne gyötörjük tovább a cellákat, hanem kapcsoljuk ki a készüléket.
Tehát a fő szabály: Vásárlás után jelöljük ki azokat az akkukat, amelyeket egy csoportban fogunk használni. Soha ne cserélgessük a cellákat össze-vissza! Tilos a négy cellát egyszer négyesével egy vakuban, majd máskor kettesével pl. zseblámpához használni! Ha két négyes csoportra van szükségünk, vásárolhatunk eltérő színű cellákat, vagy meg kell jelölni az egy csoportba tartozó akkukat. Az Eneloop akkukat ezen ok miatt már több színben is árusítják.
Az akkumulátorok töltése. Nem egyszerű feladat. Egyszerű akkor volna, ha a töltő tudná, hogy az akkupakk hány darab és pontosan milyen kapacitású cellából áll, a cellákat üres állapotból sorba kapcsolva 14 órán át az amperóra kapacitás tizedének megfelelő árammal töltené. Vagyis optimális esetben a töltő pontosan hozzá volna tervezve az akkupakkhoz. A fotós pedig nem lenne türelmetlen, nem kívánna gyors töltést, és csak az üres akkukat kezdené tölteni....
Ezen feltételek a gyakorlatban nem teljesíthetőek. A gyártók igyekeznek univerzális töltőket tervezni, amelyek általában egyesével töltik a cellákat. A felhasználók nem mindig üres cellákat kezdenek el tölteni. A reklámok tévesen azt sugallják, hogy minél gyorsabb a töltő, az annál jobb. Mivel a töltők nem tudhatják a behelyezett cellák adatait, és pillanatnyi állapotát, a túltöltés elkerülésére feszültséget, feszültségnövekedést, időt, esetleg melegedést is figyelnek. Sajnos egyik módszer sem tökéletes.
Vásárlási szempontok: Aki páratlan számú cellát használ, annak mindenképpen olyan töltőt kell keresnie, amely a cellák töltését egyenként, egymástól függetlenül végzik.
Próbáljunk olyan töltőt vásárolni, amely lassan, 8-16óra alatt tölt, a töltés végén pedig csepptöltésre kapcsol át. A csepptöltés egy kisebb áramot jelent, amely nem károsítja a feltöltött akkumulátort, így az sem gond, ha a töltés befejezésével bekapcsolva felejtjük a készüléket. A töltési idő akkor is növekszik, ha a töltőbe a tervezettnél nagyobb kapacitású akkut helyezünk. Mivel a feszültség és a többi paraméter azonos, más műszaki probléma nem lép fel, csupán a töltési idő meghosszabbodik. Talán ily módon sikerül egy régebbi, kíméletesen töltő készüléket találni. A töltő akkor bánik kíméletesen a cellákkal, ha azok töltés közben 40-50 c fölé nem melegednek.
Vegyünk kellő számú akkupakkot, azért hogy nyugodtan használjuk fel a teljes kapacitását, tudva, hogy a másnapi esküvői fotózáshoz is vannak még feltöltött akkucsomagjaink. Fontos munkákhoz azonban tartsunk tartalék elemeket is. A mai akkuk szerencsére már mentesek a memória effektustól, ezért vészhelyzet esetén a félig feltöltött állapotban lévő cellákat is a töltőbe helyezhetjük. Vészhelyzetre tarthatunk egy gyorstöltőt, de ismétlem inkább több akkut tartsunk. Ha valamilyen általam nem javasolt felhasználás miatt az akkucelláink különböző töltöttségi állapotba kerültek, akkor minden cellát egyenként kisütve, és egy teljes feltöltéssel a probléma orvosolható. Az akkumulátorokat ne zárjuk rövidre, ne tegyük fémtárgyak, pl. kulcscsomó közelébe, az így kialakuló akár 50 A körüli zárlati áram tüzet, égést okozhat, balszerencsés esetben a cella akár fel is robbanhat. Ha arra gyanakszunk, hogy valamelyik cella tönkrement, akkor töltsük fel, és egy 20 amperes ampermérővel 1-2 másodpercre mérjük meg a zárlati áramát. Ha lead legalább 3-7 A-t, akkor a cella még jó állapotú. A NiMH akkumulátornak van önkisülése, ezért kb. két hét eltelte után már számíthatunk némi kapacitáscsökkenésre. Néhány újabb típusnak mint például az Eneloop szinte alig van önkisülése, és nagyon kicsi a belső ellenállása ezért ezeket érdemesebb választani.
Környezetvédelem: A NiMH akkumulátorok környezetszennyezőek, ezért az élettartamuk végén mindig az előírt gyűjtőhelyeken adjuk le ezeket. A takarékos használathoz tartozik az is, hogy amikor a gyengélkedő akkumulátorok profi fotós használatra már nem alkalmasak, akkor továbbajándékozzuk olyan felhasználóknak, akik a gyengébb akkukat is még évekig boldogan tovább tudják használni. A tudatos környezetvédelemhez hozzátartozik az is, hogy akkukat ne használjuk feleslegesen, pillanatnyi kedvtelésből, például kerékpárt helyettesítő rollerokban. Különösen indokolatlan olyan akkumulátoros játékokat vásárolni, amelyekben a nagyobb energiaigény miatt nagyobb méretű akkuk vannak, például gyermekhinta, elektromos meghajtású autók.