Vissza a főoldalra. © Makláry Zoltán 2019. Telefon: 30-4088109 e-mail: maklaryz11@t-online.hu

11. Fejezet: Képkidolgozás. Képformátumok, RAW, NEF, TIFF, JPG. Színterek.

Mielőtt a saját képkidolgozási munkamenetet bemutatom, le kell szögeznem, hogy az én célom minden esetben a legjobb képminőség elérése. Nem szempontom a legkisebb tárhelyfoglalás, a legnagyobb felvételi sebesség, vagy az utómunka megspórolása. Ha valaki megtanulja az optimális képkidolgozás lépéseit, utána már végiggondolhatja, hogy a saját képkidolgozási módszerét milyen minőségi kompromisszumok árán tudja gyorsabbá, olcsóbbá, gazdaságosabbá tenni.

A jelenlegi fényképezőgépek mindegyike a három kék-zöld-vörös alapszínt érzékeli és RAW formátumban dolgozik.

A Nikon a saját RAW formátumát NEF-nek nevezi. A fényképezőgép menüjében beállíthatjuk, hogy a memóriakártyára ezt az eredeti RAW formátumú képet rögzítjük, vagy a RAW formátumból számolt TIFF vagy JPG formátumot választjuk.

Sokaknak az a véleménye, hogy ők bizony nem csalnak, nem manipulálják a képet, hanem azt JPG állományt használják, amely kiesik a fényképezőgépből. Ilyen azonban nincs. A fénykép minden esetben RAW formátumban keletkezik, csupán az a kérdés, hogy a JPG képet a fényképezőgép processzora számolja ki, vagy a majd később az asztali számítógép. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a fényképezőgép pár tized másodperc számolás után az optimális eredményt adja. Sokszor, jó felvételi körülmények mellett valóban jó eredményt kapunk, de nem minden esetben a legjobbat. Amikor még csak ismerkedünk a képkidolgozással, eredményeinket érdemes a fényképzőgép által készített JPG képpel is összevetni. Nem biztos, hogy már a tanulási folyamat kezdetén sikerül a gyári JPG-t felülmúlni. Később viszont, amikor már rutinosabbak vagyunk, nem is érdemes a RAW formátum mellé JPG állományt menteni. A fényképezés helyszínén ritkán lehet optimálisan beállítani a paramétereket, egészen más az otthoni számítógép kényelmes nagy monitorán dolgozni.

A számítógépes képfeldolgozás nagy előnye, hogy a lépések visszavonhatóak, több beállítást is megnézhetünk, kipróbálhatunk.

A tapasztalataink alapján a legközelebbi fotózáskor már a fényképezőgépünkön is jobb beállításokat választhatunk. A legjobb eredmény eléréséhez meg kell tanulni a képkidolgozást, és meg kell teremteni a képkidolgozás hardveres és szoftveres feltételeit. Ez nem egyszerű, nem gyors, és nem is olcsó, ezért megértem azokat is, akik számára a JPG formátum jelenti a fényképezést. Egy dologra ugyanakkor nyomatékosan felhívom a figyelmet. A fényképezőgép felkínálja a RAW + JPG formátum egyidejű rögzítését. Mindenképpen éljünk ezzel a lehetőséggel. Utólag a képeket válogassuk, selejtezzük, és a legjobb képeinknél a RAW állományt is tartsuk meg. Nem tudhatjuk, hogy később bármilyen ok miatt mikor válik egy kép nagyon fontossá számunkra. Egy falra kerülő, kiállításra szánt képnél vagy nyomdai célokra a RAW formátumból sokkal jobb minőség érhető el. Ha pedig csak egy egyszerű emlékképről van szó, de a helyszínen kissé mellényúltunk, akkor is a RAW formátumból sokkal nagyobb mértékű a hiba javítási lehetőség.

Mielőtt a képfeldolgozást megkezdjük, szólni kell pár szót az adatbiztonságról. Minden esetben úgy kell dolgoznunk, hogy a képeink biztonságban legyenek. Sok minden történhet, például memóriakártya, kártyaolvasó, számítógép meghibásodás, téves törlés, egy hibás lépés rámentése a képre, téves leméretezés mentése, vagy bármi más. Mindig úgy dolgozzunk, hogy egy esetleges baleset ne fájjon nagyon. Lehetőleg olyan fényképezőgépet használjunk, amely két memóriakártyát képes kezelni.

Nálam az egyik kártyahelyen egy óriási, 256 Gbájtos kártya van, ez mintegy 5000 kép tárolására alkalmas. Kizárólag biztonsági mentés céljait szolgálja, törlés, formázás nélkül is több hónapra elegendő.

A másik kártyahely szolgál a mindennapos munkára. Megjegyzem, hogy a párhuzamos mentés miatt a fényképezőgép lassabban dolgozik, ezért különlegesen indokolt esetben, nagyon ritkán és megfontoltan egy kártyára is fotózok. A munkakártyámról kártyaolvasóval töltöm át a képeket a számítógépemre. A kártyát csak akkor törlöm, ha az ügyfelem átvette képeket. Vagyis amíg a képkidolgozás tart, mindkét kártyámon tárolva van a felvétel. A számítógépemen is hosszabb időre archiválom a munkákat. A fontosabb képeimet külső tárolón is megőrzöm.

Amikor a képfeldolgozó programokkal a képet feldolgozzuk, a felvételi hibákat korrigáljuk, legtöbb lépésnél információ csökkenés, információ vesztés, tónusveszteség történik. Ezért fontos hogy mindig a legnagyobb adatállományból induljunk ki, a kidolgozási lépéseket úgy tervezzük meg, hogy munka közben feleslegesen ne veszítsünk információt. Ezért a legnagyobb méretű képpel dolgozzunk, itt korrigáljunk, a színteret, színmélységet, csak az utolsó lépésben csökkentsük, JPG tömörítést is csak az utolsó lépésben végezzünk. Gondoskodjunk arról, ha mégis mellényúltunk, vissza tudjunk lépni egy előző nagyobb információtartalmú változathoz. Ennek az első és legfontosabb feltétele az eredeti RAW kép biztonságos elmentése.

Mikor lép fel információ veszteség? Legtöbb információt az eredeti RAW állomány tartalmazza.

Már a fényképezésnél is figyeljünk, hogy a RAW képet tömörítetlenül, vagy veszteségmentes tömörítéssel rögzítsük. Válasszuk a gépünkkel elérhető legnagyobb 14 bites színmélységet. Fontos tudni, hogy a szenzor lineáris függvény szerint dolgozik, a Tiff és a JPG formátumok viszont a látásunknak megfelelően logaritmikus léptékben mutatják meg a képeket. Ezért az első és legnagyobb információ és adatvesztés a RAW - Tiff konverziónál következik be.

Fontos, hogy minden lényeges korrekciót, különös tekintettel az expozícióra, a színegyensúlyra, a tónusgörbére még a RAW formátumban korrigáljuk, és csak akkor konvertáljunk a 16 bites Adobe Tiff formátumra, ha a kép lényegében már rendben levőnek tűnik.

Nagyon hibás az a gyakorlat, ha JPG formátumban fényképezünk, mert ekkor a lényegesen kevesebb információból csak korlátozott képjavításra van lehetőség. A végeredmény pedig a sikeresnek látszó képjavítás után is gyengébb lesz. Még egy megjegyzés, a RAW képnek nincsen színtere, a színtér csak a RAW-Tiff vagy RAW-JPG konverzió során rendelődik a képekhez. Amikor a fényképezőgépünkön RAW formátumot használva színteret választunk, akkor nem történik semmi, nem lesz a RAW képnek színtere, csupán egy üzenet megy számítógép felé, hogy a RAW konverzió során mit tekintsen alapesetnek. Ilyenkor természetesen utólag is megváltoztathatjuk a felvételkor beállított színteret. Érdekes például, ha fekete-fehér képeket készítünk, a RAW akkor is színes marad, és ha később meggondoljuk magunkat, a képkidolgozáskor visszatérhetünk a színes képek készítéséhez. Ha viszont JPG formátumban fotóztunk monochrome opcióval, akkor a képünk véglegesen fekete-fehér marad.

További adatvesztés történik a az Adobe-SRGB színtér konverziónál, a 16 – 8 bites színmélység csökkentésnél, a hisztogram és tónusgörbe alakításánál. Adobe RGB színteret csak néhány drága monitor, vagy nagyon jó minőségű nyomat képes megmutatni. Az Adobe színtér szélesebb ugyan mint az SRG színtér, általánosan azonban mégsem használható, mert a képmegjelenítő eszközök többnyire csak az SRGB színteret képesek megmutatni. Még ekkor is a képmegjelenítő eszköznek el kell, vagy el kellene elvégeznie az Adobe – SRGB konverziót. Erre nem minden eszköz képes, vagy esetleg csak nincs rajta a képkezelési opció megfelelően beállítva. Ha egy Adobe RGB képet színkezelés nélkül SRGB -képként tekintünk meg, akkor a kép lágy, fátyolos kinézetű lesz, szóval nem olyan mint amilyet elképzeltünk. Vigyázni kell arra is ha nagyításra adunk be valahová egy anyagot, a labornak is ismernie kell a kép színterét. Különösen akkor kell figyelni, ha Adobe színterű képet használunk, mert ez eltér a szokásos SRGB színtértől. Ezért, és azért is mert az interneten az SRGB színtér használata általános, jobb ha a partnereinknek és barátainknak SRGB színtérre átalakított képet adunk. Az Adobe RGB színtér inkább csak a hozzáértő felhasználóknak, nyomdai célokra, grafikusoknak való.

Tehát a képkorrekciót mindig a legnagyobb információ tartalmú RAW állománnyal kezdjük. A finomabb korrekciókat a Tiff (16) formátumú és szélesebb Adobe RGB színterű képeken végezzük. A képkorrekció alapja egy számítógép és egy jó minőségű, lehetőleg Adobe RGB színtérrel rendelkező kalibrált monitor. Néhány program is nélkülözhetetlen a képfeldolgozáshoz. Javaslom a Photoshop (régebbi is szinte ugyanolyan jó), Nikon NX-D, Nikon View NX-2, és a Total commander programok használatát.

Mentsük el a korrigált, kidolgozott 16 bites, Adobe színterű Tiff képeket.

A tömörített, ügyfél számára leméretezett SRGB JPG képeket csak a képjavítások teljes befejezése után hozzuk létre.

Az én képkidolgozási lépéseim:

1. lépés: Az én első lépésem a könyvtárrendszer létrehozása a Windows segítségével. Nyitok egy új könyvtárat a megbízó, vagy a téma nevével, majd létrehozom az alkönyvtárakat is:

Eredeti Nikon RAW

Nikon RAW

Adobe RGB 16bit

SRGB 5400 pixel szeles

SRGB 2400 pixel szeles

2. lépés: A memóriakártyáról a képeket a kártyaolvasóval és a Total commander segítségével az Eredeti Nikon Raw könyvtárba másolom. Sohasem kötöm össze kábellel a fényképezőgépet és a számítógépet. Miért? Csak.

3. lépés: a Nikon View NX-2 nézegető programmal a nagyon elrontott képeket törlöm.

4. lépés: A Total commander programmal a megmaradt képeket a Nikon Raw könyvtárba másolom. Később ha bármi hibát vétenék, vagy esetleg mégis kell egy szomszédos kép, visszanyúlhatok az elsődleges könyvtárba.

5. lépés: A Nikon RAW könyvtárban keményen selejtezek. Itt már az is törlési ok, ha a kép jó, de van hasonló jobb kép. Általában csak azokat a képeket hagyom meg, amelyeket majd a megrendelő számára is átadok. A selejtezés számomra az egyik legfontosabb lépés, mivel én minden egyes képet kidolgozok, a felesleges munkát feltétlenül el kell kerülnöm. Ha statikus a téma, és túlságosan nagy a téma kontrasztja, akkor arra gondolva, hogy esetleg később a képet több darabból rakom össze, akkor természetesen több különböző expozícióval készült Raw képet is megtartok. A képválogatás nagy munka, ezért már a felvételkor is törekszem kell arra, hogy nagyon hasonló képeket nyomós ok nélkül ne készítsek. Általános tanácsom, hogy ne mutassunk soha senkinek hasonló, de majdnem azonos képeket. Ez nagyon unalmas, és a gyengébb kép a jó képünket is agyoncsapja. A válogatás a fotós feladata, nem a nézőké! Egy csoportképnél viszont indokolt a több felvétel készítése, mert ha valaki az egyik képen előnytelen arcot mutat, de a következő felvételen az arca már szerencsésebb, akkor a két expozícióból egy jó képet rakhatunk össze.

6. lépés: A kiválasztott RAW képeket a Nikon NX-D programmal korrigálom. Az expozíciót és a fehéregyensúlyt, és ha kell a tónusgörbét, beállítom. Általában másra nincs is szükség. A korrigált RAW képet én nem szoktam a RAW formátumba visszamenteni. A RAW formátum tartalmazza a legtöbb információt, ezért minden lényeges korrekciót még itt kell elvégezni! Ha úgy érzem, hogy a színeket is meg kell igazítani, akkor ezt jobban szeretem nappali fényben megtenni, mert a monitor környezetének megvilágítottsága is befolyásolja a színlátásunkat. Az alapjában már rendbe tett képet TIFF (16 bites) formátumban, és Adobe RGB színtérrel az Adobe könyvtárba mentem.

7. lépés: A lényegében már rendben levő Tiff képeket a Photoshop programban finomítom. Itt már csak kismértékű, finom korrekciókat végzek. Ha úgy érzem, 10-15 százaléknál nagyobb korrekcióra volna szükség, inkább visszatérek a hatodik ponthoz és megismétlem a RAW feldolgozást. Helyi kijelöléseket is végzek életlen széllel, és így előfordulhat, hogy a kép különböző területű részeit más-más irányba korrigálom. A helyi, terület alapú képjavítás, kellően életlen szélű kijelöléssel fontos része a munkámnak. Például ha a kép egy része világos, de a kép más részei jók, akkor csak ott végzek korrekciót, ahol ez szükséges. Használom, de kevésbé szeretem a teljes képfelületen alkalmazott ,,árnyékok és csúcsfények” vagy más hasonló jellegű javítást. Kézi munka megspórolása itt is, hasonlóan mint az élet sok más területén is, gyengébb minőséget eredményez. A Tiff formátumban a tónusgörbét, finoman a színeket, állítom. Általában nem szükséges az élesítést vagy a zajszűrést módosítanom. Ha dőlnek a képszélek, akkor a teljes kijelölés után a szerkesztés menüpontban ezt is kijavítom. Kiretusálom a porszemeket, vagy egyéb hibákat. A képet 5400 x 3600 pixel 19 Mpixel méretűre vágom. Vágáskor még a komponálást is pontosítom. Tehát a vágás után is megtartom az eredeti képarányt. Természetesen ha valami számomra is kimagaslót alkottam, akkor nem méretezem le az eredeti pixelszámot. Ezzel a képméretezéssel Egy 4 Gb -os DVD lemezen kb. 35 képet tudok a megrendelőimnek átadni. Ezután a teljesen rendbe tett Tiff képet elmentem. Ez az Adobe Tiff (16bit) formátumú kép alkalmas a legigényesebb alkalmazásokhoz újsághoz, könyvkiadáshoz, bármire. A tizenhat bites színmélységű Tiff állomány módot ad arra is hogy a nyomdai előkészítéskor a grafikus még igazítson a képen, ha szükséges.

Végezetül mentem a rendbe tett, nagy pixelszámú, széles Adobe színterű, nagy 16 bites színmélységű képeket.

8. lépés: A felhasználóknak általában csak kisebb pixelméretű, 8 bites színmélységű, és SRGB színterű képekre van szükségük. Ezeket a Photoshoppal automata módon kötegelve állítom elő. Ez nagy darabszámú kép esetén is csak pár percet igényel. Ilyenkor végzem el az Adobe-SRGB korrekciót, a pixelszám leméretezését, a színmélység 8 bitesre csökkentését. Az előre megírt makroprogramok egy állandó, ,,raktár” nevű könyvtárba mentik az leméretezett SGB képeket. Innen már csak a Total commanderrel átteszem a megfelelő méretű SRGB könyvtárba a képet és kész. Általában készítek egy nagy pixelszámú 5600 pixel széles, és egy internethez leméretezett 2400 pixel széles képet is.

9. lépés: Törlöm az Eredeti Nikon RAW könyvtárat és már csak a kiválasztott, rendbe tett képek maradnak meg, RAW, Tiff, és különböző méretű SRGB formátumokban.n

10. lépés: Végezetül ha van rá lehetőség, nappali fényben is ellenőrzöm a színeket.